Aki teheti, a következő hetekben vállaljon munkát valamelyik kebabosnál, ott biztosan nézik a Süperliget, ha már a magyar sportcsatornák még a négykiállításos, 13 sárgás, tökönrúgással végződő Galatasaray-Fenerbahce meccset sem adják le. (Talán ha Tőzsér megragadt volna a Galatasarayban, akkor nem a PSV elképesztő rossz meccseit adnák, Dzsudzsák szokásos gólpasszával. Pertsze ehhez legalább egyetlen percet kellett volna játszania. Vagy ha Mészöly Kálmán nem 1985-ben lesz a török válogatott szövetségi kapitánya (három meccs után elküldték), majd a Fener edzője, abban az időben, amikor a magyar válogatott Isztambulban nyert 6-0-ra. Most a rohanjál már a kurvaanyádat-taktika kockás zakós mestere helyett Zico a Fener edzője. És már szerecsenek is játszhatnak a csapatban.)

Szóval, a nagy bajnokságok már eldőlni látszanak, kit érdekel, hogy Olaszországban most éppen hat ponttal vezet az Inter, a spanyoloknál meg öttel a Real, és a németeknél megint a Bayern nyer, a Manchester meg hamarosan ellép az Arsenaltól, és simán nyer. Aki tényleg izgulnin akar, az nézze a török bajnokságot. Az első négy helyezett egyetlen egy pontra van egymástól, vezet a Besiktas, amit három fordulóval ezelőtt volt szerencsém eltemetni, dehát akkor öt pontos hátrányban volt listavezető a Galatasaray-jal szemben. A Galata addig mindössze egyetlen vereséget szenvedett, azt is a törökbrazilokkal játszó Fenerbahcétől, idegenben. Aztán a Galata előbb beleszaladt egy leverkuseni mészárlásba az UEFA-kupában, majd kikaptak a legestökutolsó Kasımpaşától. Így amikor most hétvégén a Besiktas otthon elverte a Galatát, már az első helyen is találta magát.

Ehhez kellett az is, hogy a Fenerbahce éppen a Galatával egyidőben kezdjen bénázni. A legjobb légiósokkal felálló sárga-kékek is csak kétszer kaptak ki a 22. fordulóig, rögtön az első körben a Büyüksehirtől, aztán novemberben a Kayserisportól. Aztán egyszercsak kikaptak a Bursasporttól otthon, játszottak most egy döntetlent az Anakaragücüvel, és már csak harmadikok.

Aki pedig unja a három nagy török csapatot, annak ott van a Sivasspor. A Siva elképesztő nagy formában van, vezette is a Süperliget. A legkevesebb gólt kapta (24 forduló alatt mindössze 17-et), és az ötödik legtöbbet rúgta (35-öt). A 12 otthoni meccsükből csak egyet buktak el (a Fener ellen), pedig a tízezres stadion - hiába van csurig -Törökországban azért nem sokkoló hangulatú.

Ráadásul a Sivanak a legkedvezőbb a sorsolása a hátralévő tíz fordulóban, a nagyok közül már csak a Besiktassal és a Galatával játszik, mindkettővel otthon. A Fenernek pedig a legrosszabb a helyzete. Amellett, hogy még utolsó török csapatként küzd a nemzetközi porondon (a BL-ben a Sevillával játszanak, az otthoni 3-2 után legalább egy döntelenért), és ezt a kettős terhelést a jelek szerint nehezen bírják (mindössze egy pont az utolsó két fordulóban), a sorsolásuk is horror. A Besiktassal és a Galatasaray-jal is idegenben játszanak.

A Fener mellett az szólhat, hogy a legerősebb a légióskerete, hiszen összesen hat brazilja van: egy igazi zseni, Alex, egy néha még megvillanó brazil zseni, Roberto Carlos, valamint Edu és Deivid de Souza. És van két eltörökösödött brazil, a válogatottban már Törökországért küzdő, a két világot a nevében is összekötő Mehmet Aurélio, és a szintén kettős állampolgár Wederson. Kettős állampolgárokban amúgy erős a Fener, itt játszik Önder Turacı (török-belga) Ali Bilgin (török-német), Deniz Barış (szintén török-német), Gürhan Gürsoy (török-bolgár) Colin Kâzım-Richards (angol-török). És van három tisztán légiós, a ghánai Stephen Appiah, a szerb Mateja Kežman, a chilei Claudio Maldonado és Diego Lugano Uruguayból. A 27-es keretben csak 8 olyan játékos van, aki nem török állampolgár.

Egy nemrégiben készült kimutatás szerint a Süperlig amolyan bezzeg liga, csapatonként átlagosan mindössze hat légióssal. A Fener mellett a Besiktas is csak nyolc légióst foglalkoztat, természetesen van brazil, három is: Ricardinho, Deivson Rogerio Da Silva és Mert Nobre, a nagy formában játszó szlovák, Holosko, egy horvát, Gordon Schildenfeld, valamint az argentín Matias Emilio Delgado, a chilei Rodrigo Alvaro Tello és a francia Cissé (nem az ex-liverpooli).

A Galatasary 27-es keretből csak 7 légiós van, kezdjük az egy szem brazillal, Cassio de Souza Soares (alias Lincoln), játszik ott svéd, Tobias Linderoth, argentín, Marcelo Carrusca, egy algériai, Ismael Bouzid, a kameruni Rigobert Song, Ahmed Barusso (ghánai) és a Romát is megjárt Nonda, aki egyébként a legtöbb gólt rúgta a török légiósok között (10-et). Az is példa nélküli, hogy egy bajnokságban három hazai játékos található a góllövőlista elős helyein: 11 gólos Gökdeniz Karadeniz (Trabzonspor), Semih Şentürk (Fenerbahçe) és Gökhan Ünal (Kayserispor). Róluk majd később, külön-külön is.

Légiósok a Sivassporban is vannak,a legkevésbé sem ismert nevek, és még brazilokra sem telik. De van izraeli, Pini Balili, bolgár, Ivan Petkov Cvetkov, a nigériai Bernard Okorowanta, guineai, Mamadou Alimou Diallo és egy ausztrál kapus, Micheal Petkovic. És lehet, hogy így is nyernek.

24. forduló:

Kasımpaşa-Gençlerbirliği 0-0

Manisaspor-İstanbul BB 1-1

Gól: Ozturk 76., illetve Ates 86.

Ankaragücü-Fenerbahçe 0-0

Kayserispor-Denizlispor 1-1

Toscali 57., illetve Toscali 69. (öngól)

Ankaraspor-Gaziantepspor 1-1

Kocak 11., illetve Dag 88.

Rizespor-Gençlerbirliği OFTAŞ 0-0

Bursaspor-Sivasspor 0-1

Dereli 89

Beşiktaş-Galatasaray 1-0

Nobre 56.

Állás a 24. forduló után: