Ahogy azt az előző bejegyzésemben már reklámoztam, ma este egy remek bulira készülhetnek azok, akik a török foci mellett a török és más közel-keleti zenék szerelmesei is.
Az előző posztból kimaradt egy nagyon fontos lemez, ami az utóbbi időben igazi törökzene-őrületet generált az egzotikumokra nyitott lemezgyűjtők körében, pedig a hetvenes évek elején keletkezett felvétel létezéséről 2006-ig jóformán senki sem tudott. Mustafa Özkent Gençlik Ile Elele című felvétele egészen elképesztő: egy instrumentális funk-lemez, amely olyan feszes ritmusszekciót vonultat fel, mintha James Brown valamelyik legendás dobosával (John "Jabo" Starks, Clyde Stubblefield vagy Melvin Parker) rögzítették volna, nem egy isztambuli stúdió mélyén. Az első hiphop ütemek készítői az Incredible Bongo Band helyett akár ezt a majomborítós bakelitet is mintázhatták volna, és akkor ma valószínűleg még 50 Cent is török alapokra nyomná a gengszter-rapet.
De nem így történt, a feledésbe merült lemezt csak 2006-ban ismerhette meg a nagyvilág, amikor a kis manchesteri kiadó, a Finders Keepers elvetemült tulajdonosai újból kiadták, más török albumokkal együtt. A kiadó a világ minden tájékáról kutatja a legkülönbözőbb elvarázsolt, a nyugat-európaiak és amerikaiak számára teljesen egzotikusnak ható hetvenes évekbeli pszichedelikus felvételeket. Zalatnay Cini is nekik köszönheti, hogy a Finders Keepers tavaly megjelent válogatása révén (ismét) megismerte őt a világ fura zenék iránt lelkesedő kisebbsége. Úgyhogy nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos dj-körökben manapság régi török és magyar lemezekkel lehet leginkább felvágni.
Levezetésnek (és a Közel-Kelet Party-ra való ráhangolódásképpen) itt egy videóklip annak illusztrálására, hogy a funk olyan, mint egy vírus: ott is megtelepszik, ahol az ember nem számít rá (Googoosh a leghíresebb iráni énekesnő volt a hetvenes évek vége előtt).
