Néhány ok, amiért a Galata lett a bajnok:

- a legtöbb győzelem (34-ből 24-szer)

- a legkevesebb vereség (mindössze három)

- a legkevesebb kapott gól (23)

- a legjobb vendégcsapat (11 győzelem, 4 döntetlen és mindössze két vereség)

- menet közben szerződtettek egy kiváló edzőt, akivel véresen komolyan vették a hajrát (Cevat Gülerrel az utolsó hat meccsen hat győzelem, legyőzték a Fenert és a Sivassport is, miközben a Fener csak háromszor győzött, egy döntetlen és két vereség)

- a legnagyobb különbségű győzelmet is ők aratták (Konyaspor ellen egy 6-0, de rúgtak egy hatost a Manisaspornak is, igaz kaptak hármat, és volt egy sima négyes is a Rizespor ellen)

Ráadásul a bajnokság végére a Galata volt a legtörökebb csapat, az utolsó meccsen Lincoln csak a 61. percben állt be, Song pedig lényegében ünnepleni futott a pályára, Nonda már nem fért be. (A Fenernek légiósainak köszönhetően biztosan erősebb volt a kerete Alexszel, Kezsmannal, Deividdel, talán Roberto Carlossal, még azt is megengedhették maguknak, hogy a gólkirály Semih Sentürk rendszeresen csere volt. A kék-sárgák a végére mégis elfogytak, talán a BL és a bajnokság kettős terhelése volt sok.)

A Galatában a végén remekül játszott Arda, ami jó hír az Eb-előtt, és meg-meg villant még Hakan Sükür, ami viszont úgy tűnik, hogy teljesen közömbös a válogatott szempontjából, mert Terim kihagyta őt a keretből.  

PS: A kiváló hajrá ahhoz azért nem volt elég, hogy a mindenkori török rekord megdőljön, a 2002-3-as idényben a Beşiktaş 85 pontot gyűjtött (26 gy, 7 döntetlen, 1 vereség)