és elkezdték rajta tologatni a bábukat. Igazuk van, felejtsük el gyorsan a nyitómeccset.
Mert a nagy tornákon mindig vereséggel kezd a török válogatott. Így volt ez 54-ben és 2002-ben a vébén (az a brazilok ellen meccs azért felejthetetlen), és 96-ben meg 2000-ben az Eb-n. Nyolc éve az olaszoktól zakóztunk az első meccsen, a folytatásban egy szerény döntetlen a svédek ellen, de aztán jött a feltámadás, győzelem a házigazda belgák ellen, és már tovább is léptünk.
Most is egy rendezőt, a svájciakat kell majd legyűrni. Van ugyan egy rossz érzésem, hogy legalább az egyik házigazdát tovább juttatják majd, és a svájciak mégis erősebbnek tűnnek (bár az osztrákok nem játszottak rosszul a horvátok ellen), de ettől ne féltsük a csapatot: 2002-ben, minden idők legpofátlanabbul elcsalt világbajnokságán Japánt és Koreát is leverték Emréék.
Ehhez persze nem ártana gólt lőnni. Különböző fórumokon a török szurkolók nem az amúgy gyenge védelemben látták a hibát, hanem a támadójátékban. Ami azért nem csoda, ha egy csapat mindössze egyszer találja el az ellenfél kapuját, amilyen messziről, olyan gyöngén. Nem Fatih Terim a legkedveltebb ember jelenleg Törökországban, a szurkolók összeállították a kezdő 11-et a szerdai svájci meccsre. Eszerint 4-3-3-ban kellene játszani, ahogyan az utolsó előkészületi meccsen a finnek ellen (könnyed 2-0), a középpályán Mehmet Auerlio, Emre és Hamit Altintop. Elől pedig Tuncay helyére jöjjön Arda, esetleg Gökdeniz.
Csak sajnos Fatih Terim makacs ember. De talán nem hülye.
A kapufa legyen velünk!
