Mégpedig az eddigi legjobb játékunkkal.
Azért, mert:
- borzalmas lenne, ha megint egy célfutballt játszó csapat menetelne az Eb-b. "Lehet, hogy csúnyán játszunk, de kétségtelenül eredményesen" - írta a horvát vezérszurker a blogján. Hát hogyan lehet ilyen csapatnak szurkolni? A görögök mostani szánalmas kiesése valamit segített, de még most is maradt az emberben valami rettenetes fájdalom, ha arra gondol, hogy Rehagel emberei Eb-t tudtak nyerni négy éve.
- visz minket a csehek elleni hajrá lendülete. Kétszer is hátrányból álltunk fel, a svájciak elleni kisebb csoda volt, a csehek elleni meg leírhatatalnul nagy. Még egyszer nem adunk egy félidőt az ellenfélnek.
- mentálisan erősebbek vagyunk. A horvátok még nem játszottak hátrányban az Eb-n, nem is iagzán tudnak majd nyomni, amikor hátrányba kerülnek az első félidőben (góllövő: Nihat).
- a horvátok utolsó meccse nem volt éles, kilenc kezdőjátékosukat is pihentették. Nehéz lesz újra felpörögniük, láttuk, hogy a portugálok is megszívták.
- a horvátoknak egyszerűen nincs igazán jó játékosuk (Modrić majd lehet, de még nem az, és az is csak egy), nekünk több is van, például Arda és a kicsit nehezen bepöcennő, de most már elsöprő Nihat.
- a Milli Takim eddig nem játszott igazán jól, persze nem is ölte a focit, mint a horvátok. Most kijön a lépés, az eddigf halványabban játszó Tuncay pedig a meccs egyik legjobbja lesz.
- Fatih Terim rutinosabb, jobb edző, mint Bilic. A kezdeti bénázások után kezdi megtalálni az ideális felállást, és jól is nyúlt bele a meccsekbe.
Ilyen egyszerű. Aztán jöhetnek a németek. Az igazán nagy, és látványos meccs lesz. Ez a mostani nem. Ez kőkemény harc lesz.
