"A törökök összeomlanak majd Bécsben". Hogy mit ünnepel a tegnapi meccsükön a horvát sajtó, azt igazán nem értem, hacsak nem azt, hogy a kockások B-csapata mennyivel jobban játszik, mint az A. Persze a lengyelek ellen.
Nekünk az a szerencsénk, hogy az A csapattal ütközünk, benne az elképesztően túlértékelt, a horvátok majdnem minden támadását megakasztó, a leggyalázatosabb magyar futballteljesítményeket megidéző Niko Kranjčarral. Őt persze a legjobban a horvát vezérszurkuló kollégám tudja szidni, íme:
"Fél perc alatt visszatértünk az alaptaktikánkhoz, de még éppen ébren voltam, amikor Kranjčar kihagyta az évtized helyzetét. Niko, takarodj, bíró spori, sárgát neki a sportág szimulálásáért."
A horvátok eddig kizárólag borzalmas meccseket játszottak, szem nem maradt szárazon, ebbe a csapatba - szemben a Suker, Aszanovics-félével - biztosan nem szeretett bele semlegesen néző, úgyhogy az európai foci érdeke, hogy szépen elbúcsúzzanak. Ki ne nézne inkább legendás feltámadásokat, mint olyan meccseket, mint a horvát-osztrák vagy a horvát-lengyel (innen a horvát-németet kivenném, mert rossz volt az is nagyon, de azért németverést mindig jó nézni).
A horvátok egyszerűen képtelenek jól játszani, míg a törökökben bőven maradt még tartalék. Például, ha ez a meccs lesz az, ahol Tuncay végre magára talál.
Az akarattal eddig sem volt baj, most talán érdemes lenne kipróbálni azt is, hogy milyen már az első félidőben elkezdeni játszani, vagy például megszerezni a vezető gólt. Persze ha az utolsó pillanatban, 0-3-ról felállva győzünk, az is belefér.
Apró problémák akadnak. Két stabil alapember biztosan kimarad eltiltás miatt: Jan Kollert az utolsó pillantban ostobán megbillentő Volkan (a cseh gólem hatalmasat esett, és úgy pörgött a földön, mintha egy kebabnyársra húzták volna fel. Ezzel a szánalmas jelenettel búcsúzott a futballtól) és az örökbefogadott brazilunk, Mehmet Aurelió.
Mindkettő nagyon jól játszott eddig. Volkant a kapuban Rüstü váltja majd, ami megnyugtató hír lett volna hat éve, most maradjunk annyiban, hogy kenje fel a fekete festéket és tegye oda magát, pályafutása utolsó nagy ajándéka lesz, hogy a törökök a négy közé menetelnek Európa-bajnokságon is.
Öten pedig sérültek. Közülük Emre Güngör biztosan nem játszik, ő akkor sem léphet már pályára, ha döntőzünk. A csehek ellen játszott először a tornán - a válogatottban is csak másodszor -, a 60. percben sérült meg a vádlija. Ő hiányzott a védelem közepéről a csehek második góljánál, a helyére pedig a svéd bíró percekig nem engedte be Emre Asikot. A szintén középső védő, Gökhan Zan az első meccsen robbant le, nem teljesen reménytelen a visszatérése. Rá különösen akkor lenne szükség, ha az összefáslizott Servet Cetin kidől. Neki szintén az első meccs óta fáj mindene, de úgy tűr, mintha Chuck Norris tenné.
A középpályáról az irányító cséká, Emre Belözuglu hiányzik még mindig, térdsérülése van, pontosan nem tudni, hogy mennyire súlyos. Játszhatna a helyén Tümer Metin, ha a lágyéka nem húzódott volna meg.
18-an még egészségesek. 11 pedig bőven elég a horvátok legyőzésére.
